Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Én is meglepődtem a dátumon, de az első boros cikket 2010. október hetedikén jelentettük meg itt, a fityiszen. Végigjártuk a hét borrégiót és a huszonkét borvidéket, de természetesen nem ez tartott másfél évig. Tartottunk kitekintést a költészet, a filozófia, a komoly- és könnyűzene, a filmek és a hivatások világába a bor kapcsán. Utánajártunk néhány hagyománynak és legendának. Az egyik legellentmondásosabbat azonban a végére hagytam. Igaz-e, hogy magyar ember sörrel nem koccint? Kérdezhetnétek, hogyan kerül ez a téma a boros rovatba, de mindjárt minden kiderül.