Amikor először elsétáltam a cukrászda mellett, bevallom őszintén, semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Pont az a fajta cukrászda volt, ahová úgy nem feltétlenül mennék be: sötétbarna ablakkeretek, régi betűk, semmi cicoma. Aztán egyik nap fagyit akartunk a kávénkba, így aztán besétáltunk Laci bához és a bodzafagyi után tudtuk, ide biztos, hogy vissza fogunk még jönni.
A pult mögött Laci bácsi ácsorgott, morcos, bajszos úr, aki nem fecsérli sem a szót, sem a mosolyt akárkire. Tudjátok, Ő az a ’klasszik mesterember’, akitől az ember először megijed, aztán észreveszed, hogy a szemei végtelen jóságtól csillognak, és valószínűleg az egész szakma a kisujjában van. Hogy is ne lenne, ha több, mint negyven éve viszi ezt a helyet!
Minél többször fordulok meg itt, annál több fantasztikus dolgot fedezek fel! Az első bodzafagyi után – amelyről megtudtuk, hogy saját bodzaszörpjükből készítik –, utána néztem a neten, mit is lehet tudni László Józsefről. Nos, kérem, Ő bizony a maga végtelenül csöndes, szerény, mindenféle sztárságtól és modern allűrtől mentes módján az ország tíz legjobb mestercukrászának egyike! Legalábbis, ha a szaklapok nem csalnak. És szerintem nem.
Ha egy kicsit is félre tudjuk tenni a dizájntortás-neogiccses sütivonalat, akkor itt olyan kincsekre lelünk, amikért bármikor átutazzuk majd a fél várost: kóstoljátok csak meg a kongó szeletet (karamelles krémmel és dobos cukorral bolondítva, a tetején egy kis mandulával), a szerintem zseniális kávéfánkot (nem csak szerintem, ma leteszteltettem a kollégáimmal is, és ők is szétcsúsztak tőle), a karamelles tetejű képviselőfánkot (itt nem szúrják ki a szemed holmi porcukorral, itt aranyló karamell roppan a képviselőfánk tetején), a barheszt, ami omlós, puha kalács és hétvégi reggelikre egyszerűen isteni, vagy Laci bácsi specialitását, a karamelles kuglófot.
Ez utóbbi a cukrászda szimbóluma, és Laci bá fő műve is: nem csak a tetején fénylik, hanem a tésztában is ott lapul a mennyei karamell!
Ami nekem a legjobban tetszik a László Cukrászdában, az a szakma és a régi tárgyak iránti tisztelet: a cukrászdában több évtizedes receptekből dolgoznak, és, ahogy Laci bácsi mesélte, nem használnak sem mesterséges alapanyagokat, sem félkész dolgokat! Maguk főzik a lekvárokat, zömében természetes szinezékkel dölgoznak, egyszerűen nem csicsázzák túl a dolgokat, csak megadják azt, amire vágyunk: finom és egészséges ízeket.
Azt hiszem, mindent elmondtam, amit én el tudok mondani a helyről, jöjjenek az infók:
A hely neve – László Cukrászda
Cím: Budapest, XI. kerület, Budafoki út 53. (rendeléseinket leadhatjuk telefonon is: 06-1-365-8496)
Árak: a sütik árai változóak, de mivel minőségi alapanyagokból dolgoznak, így körülbelül a középkategóriába tudnám sorolni (300-400 forintos szeletekben gondolkodhatunk), az isteni, igazi gyümölcsökből készült(csak semmi por!) fagyi viszont akciós, 150 forint!
Nyitva tartás: kedd-vasárnapig 9-18 óra
Amiért imádjuk: BODZAFAGYI (bodzaszörp), karamelles sütik, természetes alapanyagok, retro a köbön és persze Laci bácsi!
Amit hiányolunk: egy jó honlap, egy kicsit több fény, kerti kiülős, egy kis nyitás az új dolgok felé (de csak egy árnyalatnyit, különben oda lenne az egész hely hangulata)
Értékelés: 7