Friday, 14 June 2013 06:00

    A piramisok titka

    Written by

    Állnak fent a mennyországban az őseink, akik a piramisokat és más, azokkal rendszerint együtt emlegetett, ugyanabba a rejtélyes kategóriába sorolt épületeket, szobrokat, jeleket építették/készítették. Szóval állnak a Heaven Music Pub felhőpultjának támaszkodva és néznek lefelé. Minket bámulnak. És közben dumálnak:

    - Na, szerinted ez most megfejti végre, hogy mit akartunk üzenni nekik?

    - Á dehogy, az hülye mint a segg. Nézd már, azt se tudja, mi az a gránitkő. Mindjárt rá is ejt a saját lábára egy ötszáz tonnás darabot.

    Eltelik 100 év.

    - Na és az ott?

    - Esélytelen, annyi esze nem volt, hogy egy szaros fáklyát magával vigyen le a sötétbe. Meg aztán eleve valami hülye múmiát vagy mit keres. Mit képzelnek ezek rólunk, hogy nekrofilok voltunk, vagy mi?!

    Eltelik újabb 100 év.

    - Na, most megint van egy reménységünk, őneki talán sikerülni fog. Látod? Már kapizsgálja, hogy a csillagokhoz és a napálláshoz is köze van a dolgoknak. Csak épp számolni nem tud. Látod Levente, kár volt még a teve púpjába is beleerőltetni azt a pít meg az aranymetszést.

    - Te, mondd csak, mi a tökömnek erőlködtünk mi ennyit, ha ezek a magukat nálunk sokkal fejlettebbnek és okosabbnak hitt gyógyegerek még azt a pár nyamvadt hieroglifát sem képesek megfejteni?! A napnál is világosabb építészeti és algebrai utalásokról már nem is beszélve.

    - Ne tőlem kérdezd, te is nagyon jól tudod, hogy ki utasított. A csillámló-ruhás fószer az űrhajóról, akitől a lángvágót, a maltert és a talicskát is kaptuk a melóhoz.

    - Ahha. Hol van ő most egyébként?

    - Fogalmam sincs. Itt a felhők közt biztos nincs, mert akkor már régen széjjelrúgtam volna, amiért anno annyit güriztetett minket. Ahelyett, hogy mindent odalézervonónyalábozott volna a helyére. Tiszta ideg voltam tőle már akkor is. Ha nem gyurmázta volna oda azt a jópofa Szfinxet is, akkor tuti belehugyoztam volna a hidrogén-generátorába vagy a metán-levesébe. De hát már akkor is csak a feketemunkán meg a galaktikus adócsaláson járt az esze mindenkinek.

    - Ne bántsd szegényt! Amúgy is olyan megnyúlt feje volt, emlékszek, még baseball sapkát sem talált olyat, ami jól állt volna neki. Napszemüvegről már nem is beszélve, azokra a bazinagy fekete szemeire.

    - Hát, egyébként most, ahogy így beszélünk erről, tényleg kezdem úgy látni, hogy kár volt ezért az egész hűhóért. Helyette tolhattam volna inkább otthon az asszonyt a Nílus-parti villámban krokodil-bőr szerkóban.

    - Jaja, akkortájt én is inkább a "lapos föld"-részvényeimmel foglalkoztam volna. Persze mint utóbb kiderült nem volt túl jó befektetés. Vagy elmentem volna Londonba, megnézni, hogy mi lesz ott párezer év múlva. Meg persze, ha már úgyis a környéken járok, megnéztem volna a Stonehenge-t. Azt bezzeg nem mi építettük! Meg is látszik rajta. Ezért lett kör alakú és nem háromszög meg négyszög.

    - De mi legalább tudjuk róla, hogy valójában lóparkoló volt. Mindegyik oszlopához ki lehetett kötni egy lovat és kész. Ezek a mai műmájerek meg belemagyaráznak mindent az ufóleszállótól a Berényi Miklós köldök-piercingjéig.

    - Na és mi a helyzet a Húsvét-szigeteki fejszobrokkal és a Nasca-vonalakkal? Azokat se mi csináltuk.

    - Mi lenne? Népművészeti szakkör. Nem hiszlek el, komolyan mondom! Te még egyik reggel sem keltél fel úgy, hogy "te Ödön, arra gondoltam, hogy ma felállíthatnánk pár száz, egyenként 5-10 méter magas és több tíz tonnás szobrot, a részletekkel ne foglalkozz, majd az asszony kifaragja őket főzés és mosás között". A vonalakat meg oda ősphotoshoppolták a fennsíkra. De ezek a mai kóklerek nem értenek semmihez. Bezzeg vallásokat, azokat ki tudnak találni maguknak! Most is van egy új, valami fészbuk a neve. Az a jó ezekben a vallásokban, hogy bár mind a valóságon alapulnak és könyveikben megtörtént eseteket írnak le, egyetlen egy dolgot utasítanak el zsigerből: az igazságot. Ja, meg még arra is jók, hogy öldökölhessék miattuk egymást. Csak mert "az én baromságom jobb mint a tiéd, die bitch!" Szóval meg is érdemlik ezek a szerencsétlenek, hogy nemsokára kihaljanak, úgy ahogyan mi is.

    - Te, erről jut eszembe, mi lett volna, ha annak idején ahelyett, hogy ilyen röhejes baromságokat építünk több száz éven át, inkább a túlélésünkért tettünk volna valamit?

    - Ilyeneket ne kérdezz. Akkor még nem voltam olyan bölcs, mint most. Csak csináltam, amit mondott a szakszervezetis. Amúgy meg... hát, de hiszen tettünk érte valamit! Nem emlékszel? A szemedbe villantottak a feketeruhások? Titokban bemásztunk a főnök űrhajójába, hogy elblicceljünk vele oda, ahol ő lakik, tudod a Sirius-B csillagrendszerbe. Kár, hogy csak a hajtómű kürtőjébe sikerült bejutnunk. Így utólag belegondolva nem volt túl jó ötlet. Mondhatni égő volt. Talán előtte le kellett volna tölteni az "UFO's manual.pdf"-et az intersolarnetről és egy kicsit tanulmányozgatni.

    - Ha már szóba hoztad a szakszervezetist, ne hívjam ide Tuttanhamont? Előbb még itt kolbászolt valahol.

    - Áhh, inkább ne. Már egy ideje nagyon el van szállva magától. Mindenhol ott díszeleg a feje, ami - mint tudjuk - igazából nem is az övé, mert neki nem volt türelme kivárni, míg megfaragják. Úgyhogy az valójában a bejárónőjének a képmása. A jogdíjakért a lóvét viszont mind a mai napig ő kapja, mert a nőt még anno eltette láb alól a nagyfőnöktől lopott lézerpisztollyal.

    - Azzal, amivel aztán egy kocsmai szóváltást követően a nagyfőnök verdájára is rálőtt, és ami miatt az végül lezuhant Roswell-nél?

    - Dehogyis, látom neked sem erősséged a számolás. Egyrészt Roswell évtizedekkel később volt, másrészt az a Jedi márkájú kis félautomata kristálylézer-colt nem is lett volna elég hozzá. Szóval egy nagyobb, DeathStar4-essel kapta le a főnök gépét Szibéria fölött, a Tunguz-folyónál. Roswell-nél az egyik hyper-pizzafutár kapott durrdefektet és állt bele a sivatagba, mint a gerely. A hiénák, amik ettek belőle azóta is foszforeszkálnak. Valójában ez az északi-fény, hiszen a hiénák amúgy sarki állatok, a sivatagba meg a szavannába csak nyaralni járnak le.

    - Túl sok mannát szívtál, már hülyeségeket beszélsz.

    - Neszójjábe, inkább gyere, találjunk ki még egy pár új szimbólumot, amivel aztán pár száz évre újra összezavarhatjuk az embereket...

    More in this category: « Cipő és a Republic

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.