Tuesday, 17 April 2012 06:00

    Törődj magaddal!

    Written by

    Nem, ez itt most nem a reklám helye, csupán egy megszívlelendő jó tanácsé. És hogy honnan is jött a gondolat? Egyrészről napi szinten próbálok most már foglalkozni azzal, hogy az életemben minél több területen helyet kapjon a minőség, másrészről épp egy új szakaszába lépek az életemnek, így nem ártott néhány dolgot átgondolni.

    Az elmúlt néhány évben (mondjuk úgy kettő-három), amióta tudatosult bennem, hogy legnagyobb barátja és ellensége is én vagyok magamnak, igyekszem nagyon odafigyelni dolgokra, legyen az étkezés, mozgás, hobbi, kapcsolatok. Rájöttem, hogy lehet úgy is élni, hogy az ember ellazázza a dolgokat, meg lehet úgy is, hogy bár kellő rugalmassággal állunk a világhoz, de tiszteljük a lelkünk és a testünk.
     

    Épp a minap gondolkodtam el azon, hogy idén eddig hányszor ettem műanyag kaját, és szerencsére már egy kezem is bőven elég volt ennek megszámolására. Bár tény, hogy van valami idegesítően etető a mekis kajákban és a zacskós fásztfúdokban, az utóbbi időben egyre kevésbé kívánjuk. Persze nem mondom, hogy ha leesik a műanyag-szintem, vagy iszonyatosan rohanunk valahová, akkor nem csúszik le egy hambi, nem akarok itt álszenteskedni, én ráadásul még imádom is ezeket, csak mostanra szerencsére sikerült őket kizárni az életünkből. Szeretek főzni, bár nem tudok túl sok mindent, és nyomaszt a tudatlanság (hol vagyok én egy ízig-vérig szakácstól, egy híres gasztrobloggertől, vagy egy tévés főzősztártól?), de a lelkesedés megvan, és az eredmény szinte mindig tízből tízes. A környezetem rém hálás tud lenni, engem meg boldoggá tesz a tudat, hogy jóízűen megeszik a főztöm. Kikapcsol a konyhai ’barkácsolás’, így aztán hétvégente (mert akkor van rá időm), bevonulok a konyhába és alkotok. Igyekszem éppúgy esélyt adni a zöldborsó főzeléknek is, mint a fehérboros-fokhagymás garnélás tésztának, a lényeg csak az, hogy minél egészségesebb és finomabb legyen!

    Bár még mindig lehetne jóval több zöldség és gyümi nálunk, hiszen hol vagyok én Ági barátnőmhöz képest, aki gyakorlatilag nagybanit nyithatna a nappalijában, annyi nála mindig a házi portéka. De legalább már van rá igényünk! Aztán szerencsére sikerül arra is nagyon odafigyelnünk, hogy sokat igyunk. Ez sem így volt még egyetem alatt, régen alig néhány decit tudtam leerőltetni, ma 3 liter lemegy simán a melóhelyen, a többi meg otthon. Szóval, fő a hidratálás. Anno úgy rám ijesztett az üzemorvos ('Ugye nem akar öregkorában bogyósat székelni és ráncosodni három év múlva?'), hogy rájöttem, ennek a fele sem tréfa. Mivel a nevető ráncaimon kívül még nincs egy sem, gondoltam ne ezen múljon már, a vesémet is szeretem, úgyhogy inkább iszom. Az csak jó lehet!

    És igen, a mozgás is kezd felértékelődni. Mostanában egyre többet kínlódom napközben, ha nem tudok biciklivel jönni reggelente, vagy nem sétáltunk egy óriásit meló után, vagy ha nem kínzom magam otthon valami morbid aerobik DVD-re. Komolyan, magamra sem ismerek! A mozgás, mint olyan, elkezdett hiányozni, bár még mindig inkább tolnék le egy isteni paradicsomos tésztát (tudván, hogy plusz egy ruhaméret a hátsómon), mint hogy bemenjek egy jógaórára, de szerencsére a környezetemben egyre több megszállott ember van, legyen szó az extrém sportokat kedvelő kvázi rokonságról, a body art oktató barátnőmről, vagy épp az örökké sajtkukac Kedvesről. Mióta pedig a nappalimban landolt Dusika, a világ legszebb pink binyiglije, és beköltöztünk egy frenetikus bicikliút mellé, azóta nincs megállás.

    Furcsa, tényleg sokat változtam az utóbbi időben ezekben a dolgokban. De iszonyatosan hálás vagyok, hogy így, a harmincadik szülinapom küszöbén elmondhatom, hogy egészséges vagyok, hogy még sosem műtöttek, hogy nem vagyok kórosan túlsúlyos vagy csontsovány sem, hogy van lehetőségem mozogni és jókat táplálkozni, és hogy van igényem karbantartani a testem és a szellemem is.

    Mert hiszem, hogy azok vagyunk, amit megeszünk, hogy az emésztőrendszerünk nem csak egy konyhamalac, ahová bedobáljuk a mindenféle kajának nevezett hulladékokat, csak hogy letudjuk az evést. Aztán azt is, hogy a szervezetünk hosszútávon meghálálja, ha nem dohányzunk, drogozunk, ellenben sok-sok vizet iszunk és mozgunk. A biokozmetikumokról már nem is beszélek! Kifejezett merényletnek tartom, hogy a bőrömet mindenféle kőolajszármazékkal és egyéb vegyszerrel kenegessem, hiszen imádom a domesztoszt, de azért mégsem fürdenék benne.

    Emellett igyekszünk jó filmeket nézni, minél több szépirodalmat olvasni, minőségi zenét hallgatni (nem kell felhördülni, SP akkor is marad a playlistemen és kész!), próbáljuk minél többször meglátogatni a családot és jó kis közösségi progikat megélni a barátokkal.

    Úgy látom egyébként, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, így a harmadik X felé az ember tart egy ilyen kis összegzést az életéről és megvizsgálja a bakancslistáját. Jómagam a 1234439234789389 úticél mellé a fenti dolgokra való odafigyelést írtam be, hiszen hálás lehetek azért, hogy jócskán letagadhatok a koromból, de szeretnék majd azért is hálás lenni, hogy még hosszú-hosszú évtizedeken át szolgál ez a test. Mert ugyan kicsi, és néhol kerekebb, mint szerintem kéne, de fránya jól működő kis gépezet, ami lehetővé teszi, hogy maximálisan kiélvezzem ennek a gyorsan elillanó életnek minden csodáját!

    Törődjetek hát Ti is magatokkal, és meglátjátok, hogy milyen hálás lesz érte a szervezetetek!
     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.