Hova tart a világ?....Mit old meg az erőszak?....Hogyan képes valaki ilyet tenni?... Ezek a szavak, gondolatok futnak végig az ember fején, amikor a tegnapihoz hasonló szörnyűség történik. Így ismeretlenül is megrázó. Bele sem tudok gondolni, hogy mit érezhetnek a hozzátartozók. Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki ne hallotta volna valamelyik hírcsatornán, de ha mégis, akkor idézek gyorsan egy rövid összefoglalót:
Az URH+ azt a célt szolgálja, hogy a manapság olyan általános szürkeségből és pesszimizmusból kitörjünk kicsit. Hiszen bármennyire is ronda, nyálkás kint az idő, bármennyire is agresszívak egymással az emberek, bármennyire is zsarnok a főnökünk, vagy követelőző a párunk, biztos, hogy mindannyian megtaláljuk a mindennapjainkban a jót, csak egy kicsit törekedni kell rá.
Néha elegem van. Elegem van a szürke hétköznapokból, elegem van a Magyar kollektív tudat által keltett pesszimista életszemléletből, az emberek irigységéből, az önzőségből és még sokminden másból. Elegem van abból, hogy ebben az országban szinte mindenki mástól várja a megváltást, elegem van abból, hogy csak a múltunkra vagyunk büszkék, és folyton ezt hangoztatjuk. Elegem van a nagy magyarországból, elegem van a mindennapi mocsokból, a teljességgel inkompetens politikusokból, és ebből az egész kuplerájból.
Először is le szeretném szögezni, hogy az égegyadta világon semmilyen képzettségem nincs e téren. Egy hétköznapi nő hétköznapi gondolatait és vallomásait olvashatjátok majd itt, ebben a rovatban. A célom csupán az, hogy beszélgessünk azokról a dolgokról, ami mindannyiunkat érint: a szerelemről, párkapcsolatokról, problémákról, boldogságról.